A szerencse istennőjének Fortunát tartják. Fortuna (görögül Tükhé) a római mitológiában a kiszámíthatatlan és váratlan szerencse, a sors megszemélyesítője volt.  Nevének jelentése hozam vagy hozadék. Fő szimbóluma a szerencsekerék, ami az emberi élet szeszélyes forgandóságát jelképezi. Attribútuma a bőségszaru. A Fortunáról készült szobrok az istennőt bekötött szemmel ábrázolják,  aki a kezében egy óriási szarvat tart, a bőségszarut, amelynek öblös szájából Fortuna lábai elé aranypénzek potyognak ki. Az istennő kultuszát Servius Tullius találta ki, tette kötelezővé, vezette be és terjesztette el az ókori Rómában, így az egész keresztény világban, ugyanis Fortuna kultusza a Nyugatrómai Birodalom bukása után (i. u. 476 ) után a középkorban is továbbélt, sőt napjainkig fennmaradt a pogány rítusoknak köszönhetően. 

szerencsesprint