A halál nem idegen az emberiség történetétől. Örök érvényű törvény, az örök körforgás része, mert ha egyszer megszületik az ember, meg is kell halnia - tartja a mondás. A  halálhoz való viszony végigkíséri az ember történelmét, hiszen a különböző korszakok és idők mind kialakították a maguk "képét" az elmúlásról, és a halálfelfogásuk megjelent a vallásban, a művészetben, a kultúrában sőt a filozófiában is. Az ünnepek közé is beemelődött, hiszen manapság a naptár különböző "halálnapokat" tart számon, amelyek mindegyikéhez eltérő szokások és hagyományok kapcsolódnak. Ezek a Halloween (Amerikai Egyesült Államokban piros betűs ünnep, a Háladással és a Karácsonnyal egyenértékű), a Mindenszentek ünnepe és a Halottak Napja (keresztény vallás és egyház november 2-át jelölte ki az elkárhozott lelkek megemlékezésére). Egy valami közös a fent felsorolt jeles napokban, hogy  mind a halálhoz kapcsolódnak.

A Halloween napjaink egyik legnépszerűbb eseménye, amelyet Amerikában, Európában is megünnepelnek. (New York City-ben minden év október 31-én megrendezik a New York's Village Halloween Felvonulást.) Az Egyesült Államokban a gyerekek különféle jelmezekbe bújnak és házról-házra járnak, miközben "Trick or treat" (magyar fordításban "csokit vagy csínyt" "csokit vagy csalunk" "finomságot vagy csínyt" "adsz vagy kapsz" )  mondanak, és a házigazdáktól, akik ajtót nyitnak édességet kapnak, Halloween  előestéjén pedig party-t, bált tartanak, amelyen a régi, babonás ceremóniákat elevenítenek fel (pl.: almahalászat), társasoznak, bűvészkednek. 

A Halloweent sok kultúra komolytalannak tartja, ezért nem is ünnepli meg, holott egy több mint 2000 éves rituáléról van szó. (A modernkori sátánizmus a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekinti.) Az ókori  kelták  Samhain (a Halloween őse) néven az amerikai Halloweenhez hasonló szertartásokat tartottak október 31-én három napon át Crom Cruach (kelta napisten)  tiszteletére. A kelta időszámításban ugyanis ez a nap  összekapcsolódott az óév utolsó és az újév első napjával. A druidák étel- és állatáldozatot mutattak be a szellemeknek, tündéreknek, démonoknak, lidérceknek, hogy megkönnyítsék vándorlásukat, és kiegeszteljék őket. Ehhez hasonló ünnepség volt az ókori Rómában a Pomona, a Parentalia, a Feralia és a Lemuralia. Ezek olyan alkalmak voltak, amikor a rómaiak ördögűzési rítusokat hajtottak végre, hogy kiűzzék a rosszakaratú és félelmetes szellemeket a házaikból.  

Október vége, a sötétség kezdete (a napisten a halál és sötétség istenének fogságába kerül), a kelták hiedelmében összekapcsolódott a túlvilággal. Hittek abban, hogy ekkor elmosódik a határ az evilág és a túlvilág között, a halottak felemelkednek, az élők között járkálnak, találkoznak a holtakkal, mert a rossz lelkek  állati formákban megjelennek előttük. A kelták, hogy megbékítsék a dühös kísérteteket termény- és állatáldozatokat mutattak be, és a tűz körül táncoltak, ijesztő jelmezeket viseltek, hogy az ártó bolyongó szellemek figyelmét elkerüljék, és ne essen bántódásuk, de az is előfordult, hogy édességgel békítették meg őket. Ez a szokás a középkorban is továbbélt, ugyanis a papok arra buzdították a híveiket, hogy öltsenek jelmezt, járjanak utcáról-utcára és apró ajándékokat követeljenek. Ennek megfelelően Nagy-Britanniában az emberek ajtóról-ajtóra mentek, és a halottakért mondott imákért cserébe élelmet kértek, a kezükben pedig egy répából készült lámpást szorongattak.

A lámpás eredetileg répából készült, az 1800-as években váltotta fel a tök Amerikában. A lámpa a lelket jelképezte és arra szolgált, hogy távol tartsa a gonoszt. A töklámpás legendájának többféle változata ismert, az egyik szerint Jack O' Lantern  eladta a lelkét az ördögnek, a másik szerint az ördög elvitte a lelkét. Egy dolog közös a mondákban, hogy Jack O' Lantern egy furfangos, leleményes ír kovács volt, aki nem vetette meg az italt.  A legismertebb verzió szerint Jack O' Lanternt egy este felkereste a démon, meghívta egy italra és kérte, hogy tartson vele az alvilágba, de Jack megtréfálta (felcsalta az almafa tetejére, amire keresztet vésett, ezért nem tudott lejönni) majd alkut kötöttek, és kiegyeztek abban, hogy ha örökre békén hagyja őt, akkor távozhat, az ördög pedig beleegyezett. Jack lelke azonban halála után nem kap bebocsáttatást egyik túlvilági dimenzióba sem, a menny és a pokol között reked, mivel sem a felvilág, sem az alvilág nem akarja őt befogadni, előbbi azért mert rengeteg rosszat tett, és bűnös életet élt, utóbbi pedig a kovács csínyje miatt, amivel megtréfálta a sátánt, amikor meglátogatta őt. Az ördög végül megszánta Jacket és egy örökké izzó fadarabot (zsarátnokot) adott neki. Jack pedig a parazsat egy takarmányrépába (karórépába) tette, hogy megtalálja a visszavezető utat az élők világába.