A harag, a düh az agresszió indulati megjelenése.  A harag  a belső állapotra vonatkozik, míg a düh kifelé irányul. Az agresszió a mimikában (kipirult arc, feszülő izmok, ökölbe szorult kéz), a zsigeri működésekben (tachycardia, hiperventiláció, gyomor-, béltünetek), a beszédben (nagyobb hangerő, sértő kifejezések, indulatszavak, káromkodás) és a viselkedésben (verekedés, törésben-zúzás) nyilvánul meg.

Az agresszió a pszichológia szerint támadó jellegű magatartás, ellenséges, belső feszültséggel járó érzés, amely a külvilágra, személyre vagy befelé az átélőre  irányulhat. Az agresszió lehet tudatos vagy tudattalan, megmutatkozhat közvetlenül vagy közvetve, például bosszúságot okozó ajándék küldésével, vagy akár átalakult formában is, elfojtott agresszióból származó szorongásban, testi tünetekben. Agresszión olyan viselkedést ért a tudomány, amely szándékosan sért fizikálisan vagy verbálisan egy másik embert, vagy rombol szét tárgyakat. Agresszív viselkedésről szándékosság esetén beszélnek. (Hárdi István definíciója). Az erőszak rövid, kirobbanó erejű, leginkább a krízis kifejezéssel jellemezhető történés, amely a korábban kialakult feszültségeket feloldja. Az agresszió ugyanis a létfenntartást szolgálta: az állatvilágban a szociális rangsorolást, vagy a territoriális kérdések eldöntésében segített. Lányokra/nőkre inkább a verbális agresszió, míg fiúkra, férfiakra a fizikális jellegű agresszió jellemző.

Az agresszió tudományos magyarázatai:

Freud pszichoanalitikus megközelítése szerint az agresszió ösztön (drive). Eleinte úgy vélte, mindig a frusztráló helyzetek hatására jelenik meg és a környezet ellen irányul. Később megváltoztatta a véleményét és úgy gondolta, hogy az agresszió egyenesen belülről fakad, és az ún. halálösztön formájában van jelen, ami a frusztrációtól függetlenül is létezik. A halálösztönben megjelenő agresszió eredetileg az „Én” megsemmisítésére törekszik. Az életösztön védi meg az egyént az agresszív, befelé irányuló impulzusoktól, ennek következtében az agresszió kifelé irányuló és bejósolhatatlan következményei vannak. Freud utóbbi elméletét követői elvetették.

A frusztráció-agresszió hipotézis alapján agresszió akkor keletkezik, ha az egyént valamilyen cél elérésében, törekvésében akadályozzák, szükségletének, vágyának kielégítését meghiúsítják, vagyis frusztrálják (Dollard és Miller), mivel az agresszió  mindig egy külső tényező hatására jelentkező válasz. Egyes elméletalkotók, úgy vélték, hogy a frusztráció nyomán keletkezett szorongás az, ami kiváltja valójában az agressziót.

Az Etológiai kutatások egyértelműen bebizonyítják, hogy az agresszió adaptív értékkel bír az élővilágban. Konrad Lorenz etológus az állatok viselkedését tanulmányozta és megállapította, hogy az állatoknál a létfenntartást szolgálja az agresszió. Fajon belül a szociális rangsorolás, "ki legyen a vezér", vagy a territoriális kérdések,  az egyes fajok között táplálékszerzés miatt történnek agresszív megnyilvánulások, mert ösztönös agressziót válthat ki az utódok védelme az anyaállatból, ha a csoportban  idegenek jelennek meg.

A Biológiai kutatási tapasztalatok szerint állatok hipotalamuszának ingerlése agressziót vált ki. A főemlősöknél az agresszív késztetések az agykéreg szabályozása alatt állnak. Embernél megállapították, hogy a magasabb tesztoszteronszint, a férfi nemi hormon nagyobb agresszióval jár együtt.

A tanuláselméleti megközelítés (Bandura: szociális tanulás elmélete),  szerint az agresszió tanult viselkedésforma megfigyeléssel és utánzással, mert a jutalmazott agresszív reakciók agresszív magatartásformák kialakulásához, rögzüléséhez vezetnek. Bandura a modelltanulás szerepét emelte ki a szociális viselkedésminták elsajátításában. Amennyiben a gyermek számára a modell (szülő, filmhős) viselkedése agresszív és pozitív következményekkel jár, követendő példának fogja tartani és utánozni fogja.

Az agresszió formái: pszichoterror, szadizmus, félelem és szorongás

A pszichoterror (mobbing) folyamat jellegű agresszió, ami a személyek közti interakióban, szociokulturális kontextusban valósul meg. Ennek során egy csoport folyamatosan, egyre erősödő nyomással igyekszik kirekeszteni magából azt a csoporttagot, akit valamilyen szempontból gyengébbnek, sebezhetőnek és irritálóan másnak ítél meg.  A mobbingot kiváltó másság lehet az állandó gyalázó jelzők,  trágár szavak, káromkodások, a gúnynevek, a vidéki tájszólás, az öltözködési stílus, a társadalmi helyzet (szegény vagy gazdag), tanulási hátrány (fogyatékos, feltűnően gyenge képességű vagy túl jól tanuló), külsőségek (csúnya, sovány, kövér) és a származás. 

A szadizmus a másnak okozott fájdalom vagy kín.

Az agresszivitás elhárító mechanizmusai (Anna Freud): elfojtás, identifikáció (azonosulás-azonosítás), tagadás, disszociáció (kellemetlen kellemesként megélése), projekció, meg nem történtté tevés, izoláció (érzelmi elkülönülés), passzív agresszió (halogatás), hasítás (szélsőségekben gondolkodás), érzelmi kiélés (acting out), leértékelés, elnyomás, kompenzáció vagy reakcióképzés (önmeggyőzés vagy önbecsapás), intellektualizáció, introjekció (projekció ellentéte), racionalizáció (önáltatás), regresszió (visszacsúszás), fixáció, szimpatizmus (sajnáltatás), szomatizáció (testi tünetképzés), szublimáció és az elaboráció.