A mozitörténelem egyik klasszikus filmbesorolása.

Patyomkin páncélos (1925)

Odessa  kikötőjében a munkások sztrájkolnak. A hajón matrózok egy csoportja Vakulincsuk vezetésével elhatározza, hogy csatlakoznak a sztrájkhoz. Másnap megtagadják, hogy egyenek a férges húsból készített ebédből. A hajó kapitánya a parancsmegtagadókra ponyvát dobat és lövetni akar rájuk, de a fedélzeten felsorakozott legénység átáll Vakulincsukék oldalára. A kialakult harcban a tiszteket lefegyverzik, a kapitányt lelövik, ám Vakulincsukot is halálos lövés éri. Holttestét partra szállítják és a mólón felravatalozzák, a város népe gyászolja. A kikötői lépcsőn gyülekező tömeg ellen katonaságot vezényelnek, esztelen mészárlás kezdődik. Válaszul a hajó ágyúi lövéseket adnak le a városi palotára. A flotta hajói felsorakoznak a lázadó hajó elfogására, ám azok matrózai is szolidárisak a Patyomkinnal, amely így győztesen kifuthat a tengerre, miközben felhúzzák rá a vörös lobogót. 

Aranyláz (1925)

A kis csavargó  Alaszkába utazik, hogy kivegye részét az aranylázból. Miután a rossz időnek köszönhetően egy elhagyatott területen fekvő kunyhóban lyukad ki egy aranymosóval és egy szökött rabbal együtt, a csavargó egy aranylázban izzó városkában találja magát, ahol elhatározza, hogy feladja az arany utáni kutatást. Ezek után elvállalja egy másik aranymosó kunyhójának a felügyeletét, és beleszeret egy magányos kocsmáros lányba, de szerelmét nem viszonozza. Hamarosan feltartóztatja az aranymosó, akivel korábban találkozott, aki amnéziás lett, és megkéri a csavargót, hogy találja meg az őt megillető aranyat.

Biciklitolvajok (1948)

A film a második világháborút követő években, külvárosi munkáskörnyezetben játszódik. Főhőse, Ricci szerencsésen munkához jut: plakátragasztó lehet, ha van hozzá kerékpárja. Feleségével kiváltják a zálogházba adott kerékpárt, helyette beadják a család ágyneműjét. Hajnalban Ricci munkába áll, ám plakátragasztás közben kerékpárját ellopják. Ettől kezdve a cselekmény a biciklitolvajok felkutatása körül forog. A rendőrségen Riccit közönyösen fogadják, tőlük nem sokat várhat; a szakszervezettől sem kap többet biztató szavaknál. Másnap kisfiával a szemetesek segítségét kéri, majd autón folytatja a keresést. Végül az utcán utoléri a tolvajt, ám a fiatalember tagad, a tömeg pedig a pártjára áll. A gyerek menti meg a helyzetet, rendőrért szalad. Ricci mégsem tesz feljelentést, mert a fenyegető tömeggel szemben egyedül marad, és mert amúgy sincs bizonyíték. Hazaküldi fiát, majd a stadion elől maga is ellop egy biciklit. Azonnal rajtakapják, de a visszafutó kisfiára tekintettel elengedik. A síró gyerekkel elindul hazafelé.

Jeanne d’Arc szenvedései  (1928)

Johanna (Jeanne d’Arc) az egyházi törvényszék előtt áll. A küldetéséről faggatják, és ő válaszolgat, – a kérdéseket és a válaszokat az állandóan közbevágott feliratok közvetítik a nézőnek. Johanna nem tartja illetékesnek a bírákat, de kérését, hogy a pápa elé járulhasson, nem teljesítik. Ezután kihallgatói hamis levelet fogalmaznak, és a cellában felolvassák neki „a király levelét”, hogy valljon. Johanna azonban nem törik meg. A vallatás folytatódik; Johanna elmondja, hogy Isten egy nagy győzelem kivívásával fogja őt megszabadítani, és üdvözülni fog. Férfiruhát visel, így nem engedik misére, de női ruhát csak célja elérése után lenne hajlandó fölvenni. Bírái szerint Johanna látomásait a sátán sugallta. A beismerő vallomást kínvallatással próbálják kikényszeríteni; a kínzóeszközök láttán Johanna elájul, de nem törik meg. Máglyahalállal fenyegetik. Ha ezt vállalja, akkor nem teljesítheti a küldetését, ezért ítészei kiviszik a temetőbe, ahol végül aláírja a beismerő vallomást, de cellájába visszatérve ráébred, hogy csak félelmében tette. Johanna visszavonja vallomását, és vállalja a máglyahalált. A keresztet magához szorítva lép fel a máglyára, a tüzet meggyújtják. A nép fellázad, de a lázadást a katonák letörik, Johanna pedig elég a máglya tüzében.

A nagy ábránd  (1937)

A cselekmény az I. világháború idején játszódik. Egy német hadifogolytábor foglyai szokásos hétköznapjaikat élik. Lesik a háborús híreket, színielőadásra készülnek, alagutat ásnak a tervezett szökéshez. Köztük van Maréchal hadnagy, a munkásemberből lett pilóta és de Boëldieu százados is, akiknek repülőgépét lelőtték. Boëldieu előkelő származása miatt kissé idegenkedik a vegyes összetételű társaságtól, de az alagútásásban ő is kénytelen részt venni. Mire az alagút elkészül, a szökés meghiúsul: a másik táborba, egy régi vár falai közé szállítják őket. A sebesülése miatt nyakmerevítőt viselő halk szavú arisztokrata, von Rauffenstein táborparancsnok udvarias beszélgetéseket folytat az ugyancsak arisztokrata Boëldieu-vel, miközben a három másik francia tiszt újabb szökési terveket sző. Boëldieu márki méltóságán alulinak tartja a szökést, de fogolytársainak segít. Mialatt az elképedt von Rauffenstein a várfalon furulyázgató Boëldieu-t próbálja rábeszélni és végül kénytelen lelőni, a többiek megszöknek. Maréchal és a sebesült Rosenthal – bécsi zsidó bankárcsalád fia – útközben összevesznek, ám Maréchal visszatér sebesült társáért, és egy német nő tanyáján együtt bújnak el. Az asszony és Maréchal között szerelem szövődik, de a férfi nem maradhat sokáig. Végül a két szökevénynek sikerül átjutnia a határon, és új életet kezdenie.

Gyilkos arany (1924)

A történetben egy kedves lány neghódít egy jólelkű, ám csúnya fogorvost, aki a házasság után megváltozik. Kapzsi lesz, elrejti a férje pénzét. A fogorvos inni kezd, és egy veszekedés hevében megöli a nejét. A fogorvos elmenekül az igazságszolgáltatás elől, egy sós sivatagba, ahol összekerül  egy régi riválisával , akit szintén megöl, és végül víz hiányában ,  egy nagy rakás arany tarsaságában pusztul el a nagy semmiben.

Türelmetlenség (1916)

Négy eltérő társadalmi korszakban játszódó történetet állít egymás mellé. Az első epizód Jézus korában játszódik. A következő történet az ősi Babilonban, a királyt elárulják a vallási szekták betiltása miatt, majd a Szent Bertalan-éj következik, amelyben IX. Károly anyja tanácsára lemészároltatja a francia protestánsokat. Legvégén pedig egy modern történetbe kerülünk, a fiút, akit ártatlanul gyanúsítanak társa meggyilkolásával, az utolsó pillanatban mentik meg szerettei a kivégzéstől.

Aranypolgár (1941)

A film egy Charles Foster Kane nevű sajtómágnás történetét beszéli el. Kane-t anyja még gyerekkorában egy chicagói bank vezetőjének, Walther Thatchernek a gondjaira bízza egy aranybányáért cserébe. Anyja cselekedetének eredeti okát nem lehet tudni, talán a legjobbat akarja fiának, de az is lehet, hogy egyszerűen nem szereti. Kane 25 évesen megörökli szülei vagyonát, amiből később megveszi a The Inquirer című helyi lapot. Az egész országra kiterjedő sajtóbirodalmat hoz létre és feleségül veszi az elnök unokahúgát, ami által Amerika egyik legbefolyásosabb és leghíresebb embere válik belőle. Kormányzónak jelölteti magát, azonban sikeres politikai pályafutása kudarcba fullad, amikor az ellenzék leleplezi egy Susan nevű kóristalánnyal folytatott titkos szerelmi viszonyát. Kane elválik feleségétől, hogy elvehesse Susant, majd a Xanadu nevű, hatalmas palotájába költöznek, amelyet a sajtómágnás lassanként megtölt egyre nevetségesebbé váló gyűjtőszenvedélyének zsákmányaival. Hosszú, boldogtalan házasság után, a második felesége elhagyja. Kane magányosan, összetörten fejezi be életét. Halála előtti utolsó szava, a „rózsabimbó”.

Az utolsó ember (1924)

Berlini szálloda. Az öreg portás  egy nehéz bőröndöt cipel be az utcáról. Amikor megpihen, a szállodaigazgató meglátja és följegyzi magának. Az öreg portás egyenruhában megy haza egy kopottas bérházba; a lakók tisztelik, becsülik. Reggel azonban a szállóba érve a helyén már egy fiatal portást talál. A szállodaigazgató magához rendeli és átad neki egy írást, ebben új helyét az illemhelyen jelöli ki. Egyenruháját leveszik, helyette fehér kabátot adnak rá. Elkeseredve indul új helyére. A munkanap végén kilopja addigi díszes egyenruháját a szekrényből, ebben megy haza, hiszen ma van a lánya esküvője. A lakodalomban vidáman, tisztelettel köszöntik, az alkohol hatása alatt vizionál, most is portásnak képzeli magát. Reggelre beadja az egyenruhát a csomagmegőrzőbe. Szállodai új beosztását, a munkát a mosdóban álmosan, megtörten viseli. Az ebédet hozó házvezetőnője megtudja és hazasietve gyorsan elmondja az újságot, hogy az öreg elvesztette korábbi beosztását; a pletyka rögtön szárnyra kap. Este a házban kigúnyolják, a lánya is csalódottan fogadja a megtört öregembert. Elmegy otthonról és a csomagmegőrzőből visszaviszi az egyenruhát a szállodába, majd bevánszorog a mosdóba. Az éjjeliőr részvéttel követi. A történet azonban szerencsés véget ér: egy újsághírből megtudjuk, hogy a szálló egyik vendége végrendeletében egy millió márkát hagyott az egykori portásra. Az öreg ember – most már elegáns ruhában – a szálloda éttermében ebédel, leül hozzá a barátja, az éjjeliőr is, majd a szálloda előtt várakozó díszes hintóba beszállnak és elhajtanak. 

Dr. Caligari (1919)

A film az őrült Dr. Caligariról és hűséges alvajáró szolgájáról, Cesaréről szól. A párost több, a német hegyekbeli Holstenwall falujában történt gyilkossággal is kapcsolatba hozzák. A film az egyik legkorábbi példája a "történet a történetben" technikának, az eseményeket Francis elbeszélésében mutatja be. A narrátor, Francis és barátja, Alan megtekintik a falu karneválját, ahol észreveszik Dr. Caligarit és az alvajáró Cesarét, akit az orvos látványosságként mutat be. Caligari azzal kérkedik hogy Cesare bármilyen kérdést meg tud válaszolni. Amikor Alan megkérdezi tőle, hogy mennyi van hátra az életéből, Cesare azt mondja, hogy másnap pirkadatkor meg fog halni, és a jóslat valóra is válik. Francis, barátnőjével Jane-nel elkezd kutatni Caligari és Cesare után, aminek eredményeképp Cesare elrabolja Jane-t. Caligari megparancsolja Cesarének, hogy ölje meg Jane-t, de a hipnózis alatt álló szolga megkönyörül Jane-en, akinek szépsége elbűvöli. Cesare elhurcolja Jane-t, aminek következtében a falu lakossága üldözőbe veszi. Francis kideríti, hogy Caligari valójában a helyi őrültek házának az igazgatója, és hogy megszállotja egy középkori történetnek, amelyben egy Dr. Caligari nevű egyén egy alvajárót használt gyilkosságaihoz. Cesare az üldözésben meghal, és a falubeliek rájönnek, hogy Caligari Cesare bábuhasonmását használta Francis eltérítésére. Miután Caligarit szembesítik asszisztense halálával, teljesen összeomlik, és felfedi mániáját, ami után bezárják saját elmegyógyintézetébe. A csavaros befejezésből kiderül, hogy Francis visszaemlékezése valójában fantázia. A férfi, akiről azt állítja, hogy Caligari, igazából elmegyógyintézetbeli orvosa, aki Francis lecsillapítását követően kijelenti, hogy meg tudja gyógyítani őt.

Anya (1926) 

Föld (1930)